Miyavi - We Are The Others Tour 2015
 |
| Bobo (a dobos) twitteréről származik a fotó. :3 |
Azt hiszem mondanom se kell, hogy most egy koncert beszámoló következik. Még nem sikerült száz százalékig kipihenni magam a tegnapi buli után, és továbbra is zúgnak a füleim (ami egy kicsit ijesztő, mert már el kellett volna múlnia), de azt kell hogy mondjam, teljes mértékben megérte elmenni. ^^ Volt pár dolog persze, főleg koncert előtt, ami teljesen elkedvtelenített, mint például, hogy eltévedtünk odafelé, vagy az előzenekar húzta az időt, de amint megláttam a mestert a színpadon, minden gondom tovaszállt. :D Külső szemlélőnek bár úgy tűnhetett, nem élvezem a koncertet, én magamban mégis üvöltöttem a boldogságtól. Mondhatni, az influenzát is sikerült legyőznöm arra a másfél órára és naaaagyon aranyos emberkéket volt szerencsém megismerni személyesen is. :3 Bővebb beszámoló a teljes bejegyzésben! x3
Tökéletes képes, és videós beszámolóval nem szolgálhatok, mivel idén is tartottam magam ahhoz a kéréshez, miszerint ne a telefonon vagy fényképezőn keresztül nézzük végig az egész előadást, hanem próbáljuk meg élvezni. Sajnos ezt az üzenetet nem sokan fogták föl, vagy csak nincsenek még agyilag megérve olyan szinten, hogy felnőtt emberként tudják az effajta baráti kéréseket teljesíteni. :) De nem szólhatok semmit, mert ilyenkor én is megpróbálom minél több ember szerzeményét begyűjteni, ami a koncertekről készült. ^^
Szóval úgy indult az egész történet, hogy egyedül kellett idén először mennem koncertre, nem volt senki aki kísért volna kivételesen (bár úgy érzem mostantól ez lesz a tendencia :'D). A szüleim vittek fel kocsival, és az volt a terv, hogy addig ők elmennek csavarogni, míg én kimulatom magam. Igen ám, de az 5 órai érkezés kicsit eltolódott. xD Pontosabban kapunyitás előtt kb 20 perccel értem oda, mert eltévedtünk, és hát az ácsorgó emberek kígyózó sorának legeslegvégén találtam magam. -.-" Viszont hála a drága netes ismerőseimnek, akik mentőangyalként jöttek értem és amellett, hogy sikerült őket megismernem, még előre is mehettem hozzájuk, amiért nagyoooooon hálás vagyok. :3 Puszi nektek! x3 Nem is várattak minket sokáig, pontban 7-kor beengedtek minket, és ki a ruhatárba, ki a mosdóba rohant, ahogy átcsekkoltuk magunkat a bizti őrökön.
8-kor kezdett az előzenekar, ami a Kashmir névre hallgat. Hát... nem akarom leszólni őket tényleg, mert voltak olyanok, akiknek tetszett és ezt tiszteletben tartom, de szerintem naaaagyon nem odavaló volt. A közönség 99%-a tücsökciripelve nézte lesokkoltan és egymásra bámultak, hogy most ez komoly? Hát jah... ez valami ősmagyar népi izérock volt amiben volt egy kis francia is... Nem besorolható kategória, és bár annyira nem volt ellenszenves az énekesnő, de a hangosítás tökéletlensége miatt a szöveget nem is lehetett érteni, túl sokat kiáltozott (ami fülsértő volt) és az a mozgáskultúra borzasztó volt, amit produkált, mint egy pingvin, aki a szárnyaival próbál csapkodni a hasa előtt, vagy nem tudom. A gitárosok csak lötyögtek jobbra balra egyik lábukról a másikra nehezkedve. Az egyetlen pozitívum, amit tudok mondani, az a dobos volt, mert végig rá koncentráltam az alatt a 45 perc alatt, míg "kínozták" a közönséget. A dobos határozottan ügyes volt, és még Miyavi dobosa - Bobo is - kíváncsian leste az előadást a galéria részről, bár egy idő után feladta és eltűnt (az is lehet, hogy dolga akadt, tudom is én, de nem hibáztatom xD). Szóval 8.45 körül felszabadultunk és begördült a függöny, ami szokatlan volt, mert eddig nem használtak ilyesmit koncert előtt. :D Persze ment mögötte a hangolás és Miyavi is bohóckodott egy sort a függönnyel, meg mormogott a mikrofonba, ezzel hergelve minket. ^^ A szokásos név skandálás sem maradt el a közönség részéről, és 9 órakor pontban, szétvált a függöny, és ott volt őfelsége is. :3
A Cruellel kezdett, ami azért annyira nem a kedvenc számom, viszont a többivel már teljes mértékben ki voltam békülve, jól voltak összeválogatva a számok. :3 Lényegében a kedvenceim. xD Az elmaradhatatlan What's My Name?, a What A Wonderful World, a Survive. Természetesen volt egy csomó szám az előző albumról is, aminek én kifejezetten örülök, mert az a kedvenc lemezem. Volt a Secret, Cry Like This, Horizon, Futuristic Love és a Day 1. És persze az új albumról egy pár szám, mint a Come Alive, a Calling (imááááádom uhristen nagyoooon), a Let Go és a címadó dal, a The Others, ami egyszerre énekelve a közönséggel egyszerűen felemelő érzés volt. :3 Még helyet kapott az encore részben a Mission Impossible újra dolgozott főcímdala is, ami baromi jól hangzott. :D Viszont ma olvastam neten, hogy az Into The Red ki volt húzva a setlist-ről, de én esküszöm, mintha hallottam volna. De nem merném tutira állítani. Nálam K.O. volt. xD Az encore részben volt a Futuristic love és a Day 1 is, ami pont jó volt, bár én utolsónak a Horizont raktam volna, mert ott tudok a legjobban tombolni. xD Olyan Andysan. :'D hahaha...
Összességében nagyon jó volt, ismét nem maradhatott el a Boboval való közös játék hogy ki üti hamarabb a gitárt/dobot. xD Azt egyszerűen imádom. Na és plusz pont volt, hogy sokat beszélt a drága magyarul!!! Lenyomta a kötelező bemutatkozást szépen hangsúlyozott mondatokkal, és még Bobo is kapott egy szép magyar becenevet: Balek Bobo. :'D Csórikám, pedig olyan cukker. xD Olyan alázattal kíséri évről-évre, koncertről-koncertre és olyan összehangoltan dolgoznak együtt, szinte már elválaszthatatlanok, ha zenéről van szó. Ők egyek! És én így szeretem őket. :3 Szóval a tavalyi fucking jóóóó nyelvújítás után, idén a Köszönöm very much volt a fantasztikum. Komolyan, ez az ember megújítja a magyar nyelvet. :3 Kis hús. Zömében angolul beszélt, és hál'istennek olyan dolgokat mondott, amiket én is megértettem. Hogy szinte már úgy érzi, hazajön hozzánk és hogy 4. alkalommal játszik itt, amit mi is mutattunk neki a kis kezeinkkel, mikor elgondolkodott rajta. :3 (legalábbis szerintem erről volt szó). Akkor aztán volt egy csajszi, akinek születésnapja volt (a közönségben), felemelték a tömegben, és Miyavi elénekelte neki a happy birthday-t. Nagyon közvetlen volt, mint mindig, és a koncert végén is megvolt a pacsizás, fotózkodás, és személyesen vette át a neki szánt ajándékokat, amiket a közönség küldött fel a színpadra kézről-kézre. Egy nagyon szép vászonra festett képet is átvett, ami róla készült és pózolt vele. :D A készítője biztos boldog volt. xD Ha ezt tudom, én is készítek valamit. x3 Bár az nem lett volna ilyen szép.
A koncert végén már mindenki levonult a színpadról, de aláfestőként még nyomták halkan a The Others dalt, és amíg Miyavi pacsizott velünk, addig mi énekeltük a refrént, mindenféle rásegítés nélkül és az annyira jól sikerült. Drága apánk biztos boldog volt miatta, hogy ilyen ügyik voltunk. :3 Én legalábbis így éreztem.
Na és hogy én hogy éreztem magam? Pazarul! Sajnos eléggé beteg voltam, mára a manduláim teljesen bedagadtak, mert azért nem bírtam ki, hogy a kedvenc számaimat ne énekeljem a többiekkel együtt, és a térdeim is eléggé megfájdultak a végére, meg ugye a tömegiszony meg a meleg... Szóval minden koncerten küzdök az "elemekkel", mert az ilyen eseményekre sajnos rosszul vagyok fizikailag összeszerelve, de jó helyen álltam, és nem akartam elhagyni azt a jó kis helyet és társaságot. Pont középütt, viszonylag elől álltunk, Talán 5-6. sor? Annyira nem emlékszem, csak hogy kb annyira volt, mint most ide tőlem a szobám ablaka. :'D (ezt meg ti így nem tudjátok felmérni, szóval ezvan xD). Mivel a közérzetem nem volt jó, sokszor csak becsuktam a szemem és átadtam magam a zenének lötyögve rá, vagy pedig csillogó szemekkel figyeltem a királyt. :3 Biztos kiszúrt ismét, mint múlt években (főleg a második koncin ugye, amikor még be is mutogatott nekem, hogy mozduljmáááár és mosolyogj), hogy nem aktívkodok, de mosolyogtam sokat, szóval biztos vette a lapot. :D Nehogy megsérüljön már a kis lelke neki. xD
Hogy a ruhájára is kitérjek gyorsan, a piros bőrdzsekije eszméletlen volt, tisztára mint MJ-nek a Thriller című klipjében. :D És Miyavi még moonwalk-olt is a gitárjával a hatás kedvéért. Nos, meglátszik már, hogy nem olyan virgonc, mint 2009-ben, hogy a földön hemperegve vonaglott és random a földhöz vágta magát, de hát mind öregszünk ugye. Érettebbek és bölcsebbek leszünk, Miyavi pedig egyre kiforrottabb zenei téren. :)
Meglepően rövidnek éreztem a koncertet, szinte már bántóan rövidnek találtam, pedig az órám nem hazudott, pontosan másfél órát állt a színpadon, aztán egyszer csak begördültek a függönyök. Koncert után sajnos elszakadtam a többiektől, mert elrohantak valamerre, én meg kaptam magam és bevásároltam az elmaradhatatlan ereklyéket, ami egy karkötőből és az új The Others CD-ből állt. ^^ Kicsit kétségbe voltam esve, hogy segítség nélkül kell kikérnem a cuccokat angolul, de végül mégis csak én voltam a leggyorsabb a többiek között, mert nem csűrtem csavartam a dolgokat, hanem felolvastam a tárgyak nevét angolul, ami a táblára ki volt aggatva. :'D Persze a CD-t azért tudtam, hogy szííídííííínek ejtjük. xD Haha! Később még két lányba belebotlottam, de nem tudtam mindenkitől elbúcsúzni, amit kicsit sajnálok. Viszont boldog vagyok, hogy megismerhettelek benneteket és remélem lesz még alkalmunk a jövőben találkozni, addig pedig tartjuk a kapcsolatot facebookon! ^^
Fél 1-re már itthon is voltam, úgyhogy már csak annyira volt erőm, hogy bezuhantam az ágyba, és a koncert utáni fülzúgás kíséretében álomba szenderültem.
Remek koncert volt, jó hangulatban telt az egész, és boldog vagyok, hogy immár negyedik alkalommal leshettem meg őt élőben, amitől nagyon szerencsésnek érzem magam és büszkének is. Remélem még sok koncertjére eljutok, és nem csak Magyarországon, de saját hazájában, Japánban is meg szeretném nézni az előadását. Csodálatos ember, fantasztikus tehetséggel megáldva.
Köszönöm, hogy ott lehettem, és köszönöm neked is, Kedves Olvasó, hogy eljutottál a beszámoló végéig. :3 chu~
UI.: Azért arra kíváncsi vagyok, hogy mit kortyolgatott a kis pohártermoszából. :D
(csak így osztom meg őket, mivel más tulajdonában állnak)
Végül az én szerzeményeim! :3
Megjegyzések